Legen.. wait for it..
Kedves naplóm!
Tegnap, a nyár utolsó előtti napján már megírtam a búcsúbeszédemet a most éjfélkor bevégzendő évadhoz, és most tíz hónap szünet, pontosabban iskolai tanév következik, ami nem tudjuk, hogy még mit tartogathat - akármilyen téren.
Persze a tanulás terén próbálom majd kihozni magamból a maximumot, mivelhogy, mint az előző bejegyzésben is említettem, az előző tanév balszerencsésen sikerült, viszont most nyáron sikerült kijavítanom azt a bizonyos elkövetett nagy hibát, és tanultam belőle - és bár nem lehet tudni, mit tartogat nekünk a jövő, reméljük mindig tőle a legjobbakat, és a legfőbb, hogy küzdjünk is érte, még ha nekünk nehéz is.
S bár ez nem az a normális tumbleblog, mint a többi, vagyis a beszélgetek, reblogolok és ezek, hanem olyasmi, mint valamiféle napló, amiben leírom a véleményemet a különböző dolgokról - lényegre térve az a tervem, hogy sokkal színesebb, vagyis másszóval érdekesebb tartalmakat fogok itt majd megosztani, nem csak filmeket - de ez még a jövő zenéje, a lényeg hogy ez a napló még él, és élni is fog, akárhol és akárhogy is legyek a világban, ez a napló mindig itt lesz.
Ezt a bejegyzést felfoghatjuk amolyan nyárbúcsúztató beszéd második felvonásnak, mivel ezt még kiakartam magamból önteni, és úgy gondoltam, hogy a nyarat méltóképpen az utolsó pillanataiban búcsúztassuk el - szóval kívánjunk minden jót egymásnak és magunknak is, de legfőképp kitartást és sok szerencsét az elkövetkezendő tíz hónapra, és akkor az elkövetkezendő jövő nyarat úgy köszönthetjük majd, hogy..
Ámen :D








